Dalszöveg

Japán

yodon da rojiura ishike tobase ba
giratto kuroneko furimuku metome
daidai no yuugure damatte hikizuru
omoi ashimoto ni ya ni nobita kage

kaze tsukamaete
yuuzora hyururito monoshiri gao shita
karasu ga miorosu hito no zama

nonbendararira tto dararira tto
ikita atashi ni kanashii shirase tsugeru you ni
ima ten kara tsukai maiorita
makkuroi kara da doushi tsuuji atte
himitsu no ikenai uchiawase o suru you ni yuuyami ni hibiku
kaa to kaa to nyaa to kaa to nyaago

fuon na rojiura mayotte don tsuki
iku mo modorenu jigoku iichoume
kora no rakugaki robou no tanpopo
itazura ni fuku shiro wata no hane

kaze nagasarete
yuuzora furafura nani kuwanu kao de
mishiranu machi made ton de ke hore

manbennaku waratte nantonaku
ikita atashi o awaren de azawarau you ni
kuroneko to karasu ga niyaniya
makkuroi me de niran de sayonara tte
saigo ni ii nokosu kotoba o segamu you ni bukimi ni hibiku
kaa to kaa to nyaa to kaa to nyaago

kuroneko miageta hito no zama

nanben demo mayotte iki tomatte
ikiru atashi o akire nagara satosu you ni
kuroneko to karasu ga niyaniya
makkuroi me de niran de baka da ne tte
saigo ni yari nokoshita koto ha
nanda ne? tte
toitadashiteru
kaa to kaa to nyaa to kaatoniago

Angol

In the stale back-alley
as I kick away a stone
a black cat staring silently
turns around to look, right next to me.
The orange twilight
silently drags on
beneath heavy feet
lies a shadow stretching far too long
catching the wind
the buzzing twilight sky
strikes an all-knowing face
the crows look down my sad plight
losing my way over and over,
my steps falter,
such is this life that I live,
as if to mock my shocked face,
the black cat and the crows
smile...
black eyes glare at me
as if calling me an idiot,
as if asking what I had achieved in the end, after all
The criticizing cries of the cats and the crows.

Magyar

Az áporodott hátsó sikátorban,
ahogy elrúgok egy követ,
egy fekete macska bámul rám csendesen,
majd megfordul, hogy elnézzen mellettem.
A narancs szürkület
némán közeleg.
A nehéz lábak alatt
egy messze húzódó árny fekszik.
Elkapva a szelet
a nyüzsgő alkonyi ég
bemos egy mindentudó arcnak.
A varjak lenéznek szomorú sorsomra.
Újra és újra elvesztem az utam,
lépteim akadoznak,
ilyen az élet, amit élek.
Mintha kigúnyolnák döbbent arcomat,
a fekete macska és a varjak
mosolyognak...
Fekete szemmel merednek rám,
mintha idiótának neveznének,
mintha azt kérdeznék, mit értem el végül is?
A macskák és varjak kritizáló hangjai.

Fordította: Xiaoyu